January 5, 2020
Az utóbbi időben megpróbáltam azokat a dolgokat képpé fogalmazni, amelyeket már jó ideje őrizgetek magamban és magam körül, talán mert minden alkalommal meglep az esendőségük és a bennük rejtőzködő véletlen. Egy használt csomagolópapír, egy régi irattartó, egy fotó töredékes részlete, egy festészet tartós nyoma bennem, egy felkavaró látvány emléke, egy szín új váratlan öröme.
A kiállítás címét, hosszas keresgélés után, szinte ugyanígy találtam meg. Ott volt előttem egyik képemen és festés közben ki is mondtam, „… ezeket a vonalakat támaszként hagyom itt”, és most is ott vannak a „Vörös ruha” oldalában. Az a néhány vonal szinte semmi, mégsem tudtam eltakarni, és amikor képet választottam a plakáthoz rögtön erre gondoltam, hiszem, hogy nem véletlenül, így lett a kiállítás címe TÁMASZ, egy fontos szó, és ezt nem szeretném egyetlen gondolattal sem megtoldani.